Az iráni háború felkapcsolta az amerikai gazdaság motorhiba-lámpáját, figyelmeztet a Mercatus

Az iráni háború felkapcsolta az amerikai gazdaság motorhiba-lámpáját, figyelmeztet a Mercatus

Az infláció 3,8% fölé szökken, a műtrágyaköltségek kiugranak, a Legfelsőbb Bíróság tarifaítélete pedig friss káoszt ad egy már eleve turbulens gazdasági képhez

Az iráni háború felkapcsolta az amerikai gazdaság motorhiba-lámpáját, figyelmeztet a Mercatus

Az infláció 3,8% fölé szökken, a műtrágyaköltségek kiugranak, a Legfelsőbb Bíróság tarifaítélete pedig friss káoszt ad egy már eleve turbulens gazdasági képhez

KÖZZÉTÉVE 2026. június 28.

Magabiztos beszéd, majd egy mindent felforgató háború

Az ökonómus Bruce Yandle a Mercatus Center számára készített elemzése szerint alig egy héttel azelőtt, hogy háborúba keveredett volna Iránnal, Trump elnök fényes képet festett a február 24-i, az ország állapotáról szóló beszédében: „Az infláció zuhan, a jövedelmek gyorsan emelkednek. A zúgó gazdaság úgy zúg, ahogy még soha.” Amikor a Trump-adminisztráció február 28-án elindította a háborút Iránban, magasabb olaj- és energiaárakra számítottak, de volt egy olyan érzés, hogy az amerikai gazdaság elég erős és vibráló a sokk elnyeléséhez, és hogy a konfliktus hamar véget ér. Két hónappal később, a még mindig folytatódó háborúval és a kimerülő fegyverkészletekkel, megjelennek a második gondolatok – a gazdaság szívverése erős, de nem éppen szárnyal.

Az infláció jóval a háború előtti szintek felé szökken

Május 12-én a Munkaügyi Statisztikai Hivatal arról számolt be, hogy az áprilisi, minden terméket tartalmazó fogyasztóiár-index 3,8 százalékkal emelkedett az előző 12 hónap során, amit a gyorsan emelkedő energiaköltségek, különösen a benzinkúti benzin hajtott. Az élelmiszert és az energiát kivéve az emelkedés 2,8 százalék volt – ez még mindig jóval a háború előtti 2,4 százalékos szint felett van, és valószínűleg tovább emelkedik. A Fed által figyelt negyedéves személyes fogyasztási kiadások indexe áprilisban 4,5 százalékkal emelkedett, jóval a negyedik negyedévi 2,7 százalék felett. Az emelkedő energiaárak – Yandle szavaival – mára beépültek a gazdaságba.

A műtrágyaárak kiugranak, és a vonal végén az élelmiszerköltségeket fenyegetik

Március végén a kőolajalapú műtrágya-alapanyagok, a karbamid és az ammónia költsége 50, illetve 20 százalékkal emelkedett – a mezőgazdasági gazdaság egyik figyelmeztető lámpája vörösre váltott. Ha a terméshozamok ennek eredményeként csökkennek, mert a gazdák visszafogják a műtrágyahasználatot, a fogyasztók később magasabb élelmiszerárakon érzik majd ezt a fájdalmat – ez az energiasokk másodrendű hatása, amely jóval a benzinkúton túl, a szélesebb életszínvonalba is benyúlik.

A GDP-adatokat lefelé, majd újra felfelé módosítják

A háború előtti időszakot tükröző, érdemi adatfordulatok történtek. A belföldi gazdaság talán nem is volt olyan erős, mint hitték, amikor a konfliktus február 28-án kezdődött: a 2025-ös negyedik negyedéves GDP-növekedés legfrissebb becslése gyenge, de pozitív 1,4 százalékon állt, ezt viszont április 9-én mindössze 0,5 százalékra módosították lefelé. A 2026 első negyedévére vonatkozó első becslés ezzel szemben javult, 1,6 százalékon jött be, majd később tovább, 2,0 százalékra módosították felfelé – ez volatilisebb és nehezebben olvasható gazdasági képre utal, mint amit a főcímbeli számok önmagukban jeleznének, különösen tekintve, mennyire összekuszálta a háború az előrejelzők modelljeit.

A Legfelsőbb Bíróság ítélete felbolygatja a tarifapolitikát

Február 20-án az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága megsemmisítette azokat a kiterjedt tarifákat, amelyeket Trump az 1977-es nemzetközi gazdasági vészhelyzeti hatáskörökről szóló törvény alapján vetett ki. Az ítélet arra kényszerítette az adminisztrációt, hogy körülbelül 130 milliárd dollár, az amerikai importőrök által már megfizetett behozatali illetéket visszatérítsen, miközben 2025 negyedik negyedévéig nagyjából 364 milliárd dollárt szedtek be. Trump válasza az volt, hogy azonnal új, 10 százalékos tarifát vetett ki minden importra, majd már a következő napon 15 százalékra emelte azt, más jogalapon – ez a visszafordítási és újrakivetési minta Yandle érvelése szerint maga a valódi gazdasági probléma, hiszen a szakpolitika kiszámíthatatlansága, nem pedig a konkrét szintje tartja vissza legjobban a vállalati beruházást.

A K alakú gazdaság, konkrét számokban

A Mercatus éles bizonyítékokat emel ki Amerika megosztott gazdasági tapasztalatáról. A felsőfokú végzettség nélküli emberek körében a fogyasztói bizalom 2026 januárjában minden idők legalacsonyabb szintjére esett a Michigani Egyetem fogyasztói hangulatindexe szerint, amely 1976-ban indult. A raktári munkaerő, amelyet súlyosan érintett a csökkent import, az elmúlt 12 hónapban több mint 50 000 munkavállalóval csökkent. Ugyanakkor az amerikai jövedelemszerzők felső 10 százaléka ma a teljes fogyasztói kiadás rekordszintű 49 százalékát adja, amit a lendületes tőzsde nyereségei emelnek – miközben a feldolgozóipari foglalkoztatás 2026 januárjában 12,59 millió munkavállalón állt, kissé alacsonyabban annál, ahol egy évvel korábban volt, azon tarifák ellenére, amelyeket látszólag éppen ezeknek a munkahelyeknek a védelmére terveztek.

Az új szövetségi költségvetés aláaknázza Trump saját kereskedelmi céljait

Április végén a Fehér Ház kiadta a Kongresszusnak szóló 2027-es költségvetési kérelmét, amely a védelmi és határral kapcsolatos kiadások hatalmas emelését kéri a folytatódó hiányfinanszírozás mellett. Még az adminisztráció saját, erősen optimista növekedési feltevéseit használva is – 3,5 százalékos reál GDP-növekedés 2026-ban és 3,1 százalék a következő években – a Felelős Szövetségi Költségvetésért Bizottság azt vetíti előre, hogy az éves hiány a 2026-os pénzügyi évi 2,1 billió dollárról 2027-ben 2,2 billió dollárra mozdul, majd csak fokozatosan csökken 2036-ig 1,3 billió dollárra. Ahogy Yandle megjegyzi, ha a kereskedelmi hiány valóban az ellenség, ahogy Trump régóta érvel, akkor a hiányból való költekezést is ugyanúgy kell kezelni – hiszen pontosan a kormányzat és a fogyasztók termeléshez mért kitartó túlfogyasztása az, ami azt a kereskedelmi egyensúlytalanságot hajtja, amelyet a tarifák orvosolni voltak hivatottak.

   

Adósságleminősítések és egy közelgő fiskális számadás

Az amerikai adósságot mára mindhárom nagy hitelminősítő leminősítette, és az ezen adósság kamatainak megfizetési költsége elég gyorsan emelkedik ahhoz, hogy mára vetélytársa legyen a nemzeti védelemre fordított kiadásnak. A Cato Institute elemzőjét, Romina Bocciát idézve a Mercatus megjegyzi, hogy a szövetségi kormány legnagyobb kötelezettségei – a társadalombiztosítás, a Medicare, a Medicaid és az adósság kamatai – a projekció szerint alig több mint egy évtizeden belül felélik a teljes szövetségi bevételt. A jelentés mögöttes üzenete az, hogy Amerika fiskális pályája – nem pedig a kereskedelempolitikája – jelenti a mélyebb szerkezeti kockázatot a gazdaság hosszú távú egészségére, és ezt a kockázatot a jelenlegi háború és a vele járó kiadási nyomások csak gyorsítják.

A K alakú gazdaság, konkrét számokban

A Mercatus éles bizonyítékokat emel ki Amerika megosztott gazdasági tapasztalatáról. A felsőfokú végzettség nélküli emberek körében a fogyasztói bizalom 2026 januárjában minden idők legalacsonyabb szintjére esett a Michigani Egyetem fogyasztói hangulatindexe szerint, amely 1976-ban indult. A raktári munkaerő, amelyet súlyosan érintett a csökkent import, az elmúlt 12 hónapban több mint 50 000 munkavállalóval csökkent. Ugyanakkor az amerikai jövedelemszerzők felső 10 százaléka ma a teljes fogyasztói kiadás rekordszintű 49 százalékát adja, amit a lendületes tőzsde nyereségei emelnek – miközben a feldolgozóipari foglalkoztatás 2026 januárjában 12,59 millió munkavállalón állt, kissé alacsonyabban annál, ahol egy évvel korábban volt, azon tarifák ellenére, amelyeket látszólag éppen ezeknek a munkahelyeknek a védelmére terveztek.

Az új szövetségi költségvetés aláaknázza Trump saját kereskedelmi céljait

Április végén a Fehér Ház kiadta a Kongresszusnak szóló 2027-es költségvetési kérelmét, amely a védelmi és határral kapcsolatos kiadások hatalmas emelését kéri a folytatódó hiányfinanszírozás mellett. Még az adminisztráció saját, erősen optimista növekedési feltevéseit használva is – 3,5 százalékos reál GDP-növekedés 2026-ban és 3,1 százalék a következő években – a Felelős Szövetségi Költségvetésért Bizottság azt vetíti előre, hogy az éves hiány a 2026-os pénzügyi évi 2,1 billió dollárról 2027-ben 2,2 billió dollárra mozdul, majd csak fokozatosan csökken 2036-ig 1,3 billió dollárra. Ahogy Yandle megjegyzi, ha a kereskedelmi hiány valóban az ellenség, ahogy Trump régóta érvel, akkor a hiányból való költekezést is ugyanúgy kell kezelni – hiszen pontosan a kormányzat és a fogyasztók termeléshez mért kitartó túlfogyasztása az, ami azt a kereskedelmi egyensúlytalanságot hajtja, amelyet a tarifák orvosolni voltak hivatottak.

  

Adósságleminősítések és egy közelgő fiskális számadás

Az amerikai adósságot mára mindhárom nagy hitelminősítő leminősítette, és az ezen adósság kamatainak megfizetési költsége elég gyorsan emelkedik ahhoz, hogy mára vetélytársa legyen a nemzeti védelemre fordított kiadásnak. A Cato Institute elemzőjét, Romina Bocciát idézve a Mercatus megjegyzi, hogy a szövetségi kormány legnagyobb kötelezettségei – a társadalombiztosítás, a Medicare, a Medicaid és az adósság kamatai – a projekció szerint alig több mint egy évtizeden belül felélik a teljes szövetségi bevételt. A jelentés mögöttes üzenete az, hogy Amerika fiskális pályája – nem pedig a kereskedelempolitikája – jelenti a mélyebb szerkezeti kockázatot a gazdaság hosszú távú egészségére, és ezt a kockázatot a jelenlegi háború és a vele járó kiadási nyomások csak gyorsítják.